A NAIH 2018. május 25-e, azaz a GDPR kötelező alkalmazása óta már több, bírság kiszabásával végződő hatósági eljárását lezáró határozatát publikálta. Ezen eljárások közös jellemzője a bírság kiszabásán és a bírság nagyságrendjén túl (jellemzően egy millió forintos bírságok kerültek ezidáig kiszabásra), hogy érintetti jogok megsértésének illetve jellemzően az érintetti jogok érvényesítésével kapcsolatos nem jogszerű adatkezelői eljárások megállapítására került sor a NAIH által. Az egyik legújabb nemrégiben közzétett, 2019. március 4-i keltezésű NAIH határozat nem tér el a fentiektől annyiban, hogy ebben az esetben is érintetti joggyakorlás és azzal összefüggő érintetti kérelemre induló hatósági eljárás kapcsán a NAIH egy millió forintos adatvédelmi bírság kiszabása mellett döntött az adatkezelővel szemben. Ugyanakkor ezen ügyben különös jelentősége volt a jogos érdeken alapuló adatkezelés és ahhoz kötelezően kapcsolódó érdekmérlegelési teszt megfelelősége vizsgálatának, mellyel kapcsolatos legfontosabb hatósági megállapításokat az alábbiakban foglaljuk össze.

Mi a GVH gyakorlata a versenyfelügyeleti eljárás során benyújtott, üzleti titkot tartalmazó adatszolgáltatással kapcsolatban? Hogy kerül az üzleti titok a GVH-hoz és ki ismerheti meg? Ezen és egyéb fontos kérdésre kaphatnak választ összefoglalónkban.

A szóban forgó perben az első fokú bíróság az alperest meghatározott összeg megfizetésére kötelezte, mellyel szemben az alperes fellebbezést terjesztett elő. Időközben a felperes ellen felszámolási eljárás indult és törlésre került a cégjegyzékből. A másodfokú eljárásban ezért az ítélőtábla a per félbeszakadását állapította meg. A felperes jogutód nélküli megszűnése miatt az alperes kérelmet terjesztett elő az ítélőtáblához, a félbeszakadt eljárás folytatására és a felperes részére ügygondnok kirendelésével a per megszüntetésére. Az ítélőtábla a pert meg is szüntette; határozatát azzal indokolta, hogy a felperesnek a perben érintett követelése vonatkozásában nincs jogutódja.

A Kúria kimondta, hogy az egyoldalú szerződésmódosítási jog általános szerződési feltételben előírt szabályozása során a fogyasztói szerződéseknél követelményként megfogalmazott szimmetria elvének a nem fogyasztói szerződések esetén is érvényesülnie kell.

Az Európai Bíróság egy 2018-as ítéletében a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról szóló, 2004. április 21-i 805/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (a továbbiakban: Rendelet) értelmezve kimondta, hogy a bírósági határozat, amelyet anélkül hoztak meg, hogy az adóst tájékoztatták volna azon bíróság címéről, amelyhez a választ kell intézni, vagy amely előtt meg kell jelenni, illetve amely előtt adott esetben az említett határozattal szemben jogorvoslattal lehet élni, nem hitelesíthető európai végrehajtható okiratként.

A NAIH egyik legújabb, 2019. januári állásfoglalása foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a GDPR rendelkezésére figyelemmel mikor és milyen módon lehet jogszerű a munkáltatók részéről erkölcsi bizonyítványok kezelése. Ennek kapcsán az egyik fontos körülmény amit szükséges figyelembe venni, hogy az erkölcsi bizonyítványok bűncselekményekre vonatkozó adatokat tartalmaznak, ezért a GDPR rendelkezései közül a különleges adatokra vonatkozó speciális rendelkezéseket is figyelemben kell venni ezen kérdés megválaszolása kapcsán, tehát nem elég a GDPR 6. cikke szerint megfelelő jogalappal rendelkeznie egy munkáltatónak az erkölcsi bizonyítvánnyal kapcsolatos adatkezeléshez, hanem szükséges a GDPR 9. cikkben meghatározott valamely feltétel teljesülése is az adatkezelés jogszerűségének megállapíthatóságához.

Közzétételre került a NAIH még 2018. decemberében meghozott határozata, melyben a NAIH 1.000.000,-Ft adatvédelmi bírságot szabott ki egy adatkezelővel szemben a GDPR szerinti érintetti jogok megsértése miatt. A NAIH határozata alapján az adatkezelő 2017. évi beszámolója szerinti értékesítési árbevétele nagyságrendileg 15 milliárd forint volt.

A Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. 214.§ (1) a) pontja szerint a munkaerő-kölcsönzés az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi. Ezzel szemben a megbízási és a vállalkozási jellegű szerződésekre vonatkozó szabályokat a 2013. évi V.tv. (Ptk.) tartalmazza, az alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény megvalósítására köteles, díjazás ellenében. A cikkben azon gyakorlati elhatárolási szempontokat mutatjuk be, melyek alapján a munkaügyi ellenőrzési (illetve a bírósági) gyakorlat elhatárolja a munkaerő-kölcsönzés és a megbízás/vállalkozási jellegű szerződés alapján foglalkoztatott személyeket.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenyfelügyeleti eljárása során bírságra kötelezte az egyik biztosító társaságot és annak függő ügynökét, mert az értékesített életbiztosítási termékre vonatkozó kereskedelmi gyakorlat megtévesztette a fogyasztókat. Az eljáró hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont felek az egyes kommunikációs eszközökön egyrészről azt sugallták, hogy a biztosítás minden konstrukcióban érdemi segítséget jelent a temetési és egyéb költségekre, másrészről azt a látszatot keltették, hogy a biztosítást az ügynök nyújtja.

Az új Ptk. hatálybalépésével heves jogértelmezési viták indultak a tekintetben, hogy milyen esetben és milyen mértékig korlátlan a vállalkozók felelőssége abban az esetben, ha korlátolt felelősséggel bíró vállalkozás vezetnek. Idővel kikristályosodott a joggyakorlat és egyértelműen modellezhetővé váltak a korlátlan felelősség esetei.